Mitől vagy ilyen sokszínű, Brigitta?” – kérdezte tőlem egy kedves követőm (…) valójában emberek milliói sétálnak ugyanezzel a belső forrással az utcán, csak elnyomják, eltakarják a bennük élni vágyó archetípusokat. A válasz ebből fakadóan nagyon egyszerű: csak hagyom élni minden személyiségrészemet.
Ki az a mai világban, aki mer önmaga lenni? Aki meg meri mutatni kendőzetlenül önmagát a családjának, barátainak, esetleg kicsit a világnak is? Ki az, aki fel meri vállalni a sebezhetőségét és a tökéletlenségét, hogy az üzenetével segítsen másoknak, vagy kimozdítsa őket a komfortzónájukból? A válasz nem egyszerű egy olyan korban, ahol már azt sem tudjuk, ki és mi az igaz(i).
Tudjátok, miért videózom és posztolom magam edzőruhában táncolva? Miért teszek rózsát a hajamba? Miért forgatok olykor melltartó nélkül? Miért merek egy véleményformáló, laza hangulatú videóban lezser terpesszel leülni egy kanapéra, majd a következő pillanatban teljes komolysággal leülni a hírek elé, írni, beszélni és tájékoztatni komoly témákról? Miért vállalom, hogy teljes szívemből szeretem a kutyáimat, és mérgelődés helyett melegséget érzek, ha azt látom egy videómban, hogy a mellkasomon maradt Wifi egyik szőrszála? És tudjátok, miért szeretek veletek kapcsolódni, reagálni a kommentjeitekre, kedvességet és figyelmet adni nektek, követőimnek?
Hirdetés
A válasz nagyon egyszerű: azért, mert már kizárólag az akarok lenni, aki tényleg vagyok. Ettől pedig szabadnak és teljesnek érzem magam. Így tudok nektek is többet adni a szívemből, a világnézetemből, a humoromból, a munkámból, a tapasztalataimból, a tudásomból – mindenből, ami a részem, a múltam vagy a jelenem.
De tudjátok, nem csak én vagyok sokszínű. Emberek milliói sétálnak ugyanezzel a belső forrással az utcán, csak elnyomják, eltakarják a bennük élni vágyó archetípusokat. Azt gondolják, hogy csak akkor számítanak „normálisnak”, ha egyfélék, ha viszont kiderül, hogy nem, akkor megkövezi, kritizálja őket a társadalom, sőt, sokszor a saját családjuk is.
Hisz hogy is lehetne már egy komoly hírolvasó az esti híradó után rózsás-hastáncos influenszer? Vagy egy matektanár fura kihívásokat teljesítő Tik-Tok sztár? Egy friss édesanya aktív fitnesszguru, a szigorú ügyvéd meg hétvégi DJ a pesti éjszakában? 
Erre az én válaszom az, hogy mégis miért ne lehetne? Eltöröl bármilyen felelősségtudatot, józan ítélőképességet, fegyelmet, szép beszédet, nyelvtudást, diplomát, tájékozottságot az, ha valaki szeret másmilyen IS lenni élethelyzettől függően? Dehogyis! A gond akkor kezdődik, amikor nem tudjuk helyesen felmérni ezeket az élethelyzeteket és meghatározni azt, hogy mikor melyik énrészünket szükséges előtérbe engedni, és melyiket kell egy időre leküldeni az életünk színpadáról. 
Mindannyian sokszínűek vagyunk, csak fojtogatjuk azokat az énrészeinket, amiktől félünk, vagy amiket szégyellünk valamiért, mondjuk mert nagyszájú, érzékeny, agresszív, hiú, gyermeki, türelmetlen, falánk…
– Mi a csillagjegyed?
Hirdetés
– Bak vagyok.
– Áhhh, akkor veled nem leszek jóban. És a te csillagjegyed micsoda?
– Én Kos vagyok.
– Akkor te vagy az én emberem, gyere, igyunk meg valamit.
Nincs olyan, hogy „bak vagyok” vagy „kos vagyok”, meg hogy kizárólag a csillagjegyünk határozza meg a viselkedésünket. Az asztrológia ennél sokkal összetettebb tudomány, amit az ellenzői és a bulvárlapok igyekeznek lesilányítani. A személyes tapasztalatom viszont az, hogy egyre többen nyitottak arra, hogy benézzenek az ostoba napi „horoszkópok” mögé.
A „bak vagyok” vagy „kos vagyok” csak annyit jelent, hogy abban a jegyben állt a Nap a születésünk idején. Ez sok más mellett az éntudatunkat és a vitalitásunkat szimbolizálja, és azt a jegyet jelöli, amit a jelenlegi életünkben tanulunk. De hol van a Naprendszerünk többi bolygója? Ők nem számítanak? Ó dehogynem! Pontosan olyan energiákkal hatnak ránk, mint a Hold fázisai és jegybeli helyzete.
Amilyen jegyben állt a Hold a születésünk pillanatában, olyan a belső világunk, a LELKÜNK, de mutatja az empátiára való képességünket is. A Merkúr jegye arról árulkodik, hogyan kommunikálunk és gondolkodunk, milyen az intellektusunk. A Vénusz a női oldalunkat, a szépséghez, szerelemhez való viszonyunkat mutatja. A Mars az erőnket, akaratunkat, energiaszintünket, a konfrontációink stílusát. Az aszcendens pedig az a jegy, ami épp a horizont fölé emelkedett, amikor kibújtunk édesanyánk hasából. Ez adja lényünk esszenciáját – azt, ami velünk született, amiben „otthon vagyunk”. Ezért érezzük sokszor közelebb magunkhoz az aszcendensünket, mint a Nap-jegyünket, ami inkább tanulandó feladat.
Akinek a születési képletében (horoszkópjában) a személyiségre ható bolygók és az aszcendens szorosan egymás mellé csoportosulnak, kevésbé sokszínű, igen – mert ő talán csak 2-3 jeggyel dolgozik a jelenlegi életében, de azokkal kőkeményen. Akinek viszont a bolygói szanaszét állnak, mellé pedig az aszcendens is más jegyben van, nagyon sokoldalú személyiséget kap: több eszközzel dolgozik, több archetípust él meg aktívan, ami néha kimerítő, de óriási lehetőség is rejlik benne. Nincs könnyebb vagy nehezebb út – csak különböző karakterek és életutak vannak.
Nyissátok ki bátran a belső kalitkáitokat és hagyjátok élni a bennetek lévő összes karaktert, minden oldalatokat
, mert minden baj forrása az, ha megölitek (mind)azt, akik vagytok. 
Nem kell eldönteni, hogy „ilyen” vagy „olyan” ember vagy. Lehetsz egyszerre szigorú és játékos, vicces és komoly, pörgős és befelé forduló. Ez adja az igazi szabadságot.
Ölellek titeket hatalmas szeretettel, és kívánom, hogy merjetek önmagatok lenni, bármerre is jártok 
© 2025 Tóth Brigitta – Minden jog fenntartva.
