Mi magunk is kézműves vásárokon dolgoztunk az elmúlt 6 évben. Kürtőskalácsot sütöttünk, minden hétvégén másik városban. Ha jól csinálja az ember, meg lehet élni belőle, de ez a világ nem a meggazdagodásról szól. A koronavírus-járvány miatt több tízezer piacos maradt segítség nélkül Spanyolországban. A Madridi Vásárosok Kulturális Közössége arra hívja fel a figyelmet, hogy többségük nem jogosult a kormány által kihirdetett egyetlen támogatásra sem.
Hat éven át dolgoztunk mi magunk is a hétvégi kézműves vásárokon. Miután 2013-ban úgy döntöttünk, elhagyjuk Magyarországot, profilt váltottunk: én, aki addig újságíróként, hírolvasóként dolgoztam, illetve a férjem, aki hangmérnök és népszerű DJ volt, teljesen más fába vágtuk a fejszénket. Kürtőskalácsos standot nyitottunk és minden hétvégén másik városban kínáltuk a portékánkat. Hogy miért döntöttünk a kalács mellett? Fogalmam sincs. Egyszercsak jött az ötlet és mivel nem kaptunk munkát az előző gazdasági válság kiváltotta súlyos munkanélküliség miatt, ezért nem is volt más választásunk, csak a saját vállalkozás. A kürtőskalács kuriózum, eladhatónak gondoltuk, ezért tettük le a voksunkat mellette annak ellenére, hogy én személy szerint soha életemben nem szerettem. Időhúzásnak szántuk ezt a munkát, csak addig akartuk csinálni, míg megtaláljuk a helyünket, szerepünket az új életünkben, végül mégis 6 évet töltöttünk el ebben a csöppet sem hétköznapi, kiszámíthatatlan és nehéz vándoréletben.
A vállalkozásunk évről-évre sikeresebb lett és bár a fizikai megterhelést egyre nehezebben bírtuk, a pozitív visszajelzések és az egyre növekvő bevételek miatt tovább csináltuk. Időközben más lábakra is rá akartunk állni, hisz alig vártuk, hogy kikerüljünk a piacos útvesztőből, de valamiért sosem jártunk sikerrel, miközben a kürtőskalácsos cég egyre magasabbra ívelt. A járvány előtt döntöttük el, hogy átadjuk a vállalkozást édesanyámnak és a párjának, ám erre már nem volt lehetőségünk. A Covid-19 keresztülhúzta a számításainkat.
Spanyolországban nagy hagyománya van a középkori és más tematikájú rendezvényeknek, a hatalmas “búcsúknak”, heti piacoknak. Szinte nem telik el hét anélkül, hogy ne lenne valamelyik városban egy ezreket, tízezreket az utcára csábító rendezvény: januárban Córdobában, februárban Orihuelában, márciusban Castellónban. Áprilisban a húsvéti rendezvényekre, aztán a május 1-jei hétvégi mulatságokra készül mindenki és még sorolhatnám. Nem véletlen, hogy ebben az országban több tízezer ember él mozgóárusításból már több évtizede. Vannak vásárok, melyeket az 50-es évek óta szünet nélkül rendeznek meg minden évben, ugyanabban az időpontban. Ilyen például a novemberi cocentainai, Mindenszentek és Halottak napja alkalmából megszervezett piac és kiállítás Alicante tartományban.
Fotó: Diario Córdoba
A vásárosok többsége nincs állandóan bejelentkezve a társadalombiztosítási rendszerbe. Akkor lépnek be, amikor munka van, ha holtszezon jön, illetve nincs a terméküknek megfelelő rendezvény, akkor kilépnek, mert nem tudnák fedezni a magas egyéni vállalkozói havi kvótát (kb. 290 euró/fő). Bőven elég a szervezők túlkapásainak eleget tenni és arra spórolni: évek óta emelik ugyanis arcátlanul a helypénzeket, hogy nyerészkedjenek, miközben ők semmit sem adnak azoknak az embereknek, akikből a kenyerüket veszik, vagyis a kézműveseknek.
Fotó: Más Vive
A piacozásból általában senki sem szokott meggazdagodni, arra jó, hogy jó megéljen belőle az ember, de takarékoskodni, évekre előre tervezni ebből a munkából manapság már lehetetlen. Egy rendezvényszervező csere, eső vagy egy szélvihar is könnyen derékba töri a terveket, erről is van jó pár tapasztalatunk sajnos. Háromszor törte rommá szélvihar a standunkat.
A Madridi Vásárosok Kulturális Közössége jelenleg a kormánytól próbál támogatást kiharcolni azoknak az árusoknak, akik kiestek a támogatási körből. Csak azok kaphatnak ugyanis havi betevőt, akik be voltak jelentve a TB-rendszerbe a szükségállapot kihirdetésének napján. A legtöbben március végén és áprilisban kezdték volna a munkát a castelloni Magdalenason, a valenciai “Fallas”-on, illetve a húsvéti vásárokon, tehát még nem voltak bejelentve március 13-án, amikor a kormány kihirdette a kijárási tilalmat. A rendezvényeket sorra fújták le, a Fallast először júliusra tették át, de a napokban eltolták szeptemberre és még az sem biztos, hogy akkor meg fogják tudni rendezni. A júniusi, alicantei Hoguerast is átdátumozták pár napja: jelenleg szeptemberben számolnak vele, ám már több város önkormányzata jelezte, hogy a szintén szeptemberi Moros y Cristianos ünnepségeket NEM tartják meg az idén.
A piacosok helyzete tehát kilátástalan. A Kulturális közösség vezetője, Fernando Piqueras a La Vanguardiának azt mondta: több család már a Karitásztól és a Vöröskereszttől kap segítséget. Naponta visznek nekik ennivalót, mert sokuknak már az alapvető élelmiszerekre sem telik. Hozzátette: jelenleg azzal számolnak, hogy 2021-ig nem lesz nagyobb rendezvény Spanyolországban, ami azt jelenti, hogy több ezer család akár a fedelet is elveszítheti a feje fölül, hisz nem tudják finanszírozni az albérletüket, hitelüket. Összesen körülbelül 30 ezer mozgóárus van az országban, 70 százalékuk, azaz mintegy 21 ezer ember NEM volt bejelentve, amikor kirobbant a járvány.
Fotó: La Verdad
A heti zöldség-gyümölcs piacokon dolgozók egy fokkal jobb helyzetben vannak, ők már ebben a hónapban visszamehetnek az utcára árulni. Sőt, az alicantei Rafalban már ma dolgozhattak az élelmiszeresek.
A valladolidi Tordesillas önkormányzata ma jelentette be, hogy jövő héttől fel lehet állítani a zöldséges, gyümölcsös, pékárus standokat, de szigorú higiéniai és távolságtartási szabályokat kell betartaniuk úgy az eladóknak, mint a vásárlóknak.