A spanyol gyerekek 1889 óta születésük után nem egy, hanem két vezetéknevet kapnak a polgári törvénykönyv előírásai szerint.
Az emberek a legtöbb országban, köztük Magyarországon, Franciaországban, Olaszországban és Angliában is egyetlen vezetéknévvel azonosítják magukat, amit többnyire az édesapjuk után vesznek fel. A spanyolok azonban szembe mennek ezzel a számunkra megszokott rendszerrel és minden újszülöttnek két vezetéknevet adnak.
Az első feljegyzések a spanyol vezetéknevekről a 9. század utolsó harmadából származnak, amikor is a kasztíliai nemesi osztályok tagjai apjuk vagy valamelyik ősük nevét kezdték el használni “vezetéknévként”. Ez a szokás a következő évtizedekben fokozatosan minden társadalmi osztályra átterjedt.
A 12. század második felében különböző leszármazási vonalak jöttek létre abból is, hogy egyesek uralkodásuk vagy származásuk helyét használták önmaguk azonosítására. A 13. századtól pedig egyre elterjettebbé vált az „-ez” végződésű vezetéknevek használata, ami azt jelentette, hogy XY „fia„. Például a Rodriguez arra utalt, hogy valaki egy Rodrigo nevű férfi fia, a González arra, hogy valaki Gonzalo fia, a Fernandez vezetéknevű gyermek pedig egész biztosan egy Fernando fia volt.
Később, a 14-16. század között a csecsemőknek szintén “apai” vezetéknevet adtak, de gyakran nem a vérszerinti apjukét, hanem azét, akit épp köztisztelet övezett. A lányok és nők esetében legtöbbször a vezetéknév azt a férfit jelölte, aki a tulajdonaként kezelte és uralta őket.
Az évszázadokkal ezelőtti adminisztráció elég bonyolult volt, főleg azoknál az embereknél, akik születésük helyét vagy mesterségüket használták vezetéknévként. Így gyakran előfordulhatott olyan eset, hogy két ember testvér volt ugyan, de különböző helyen születtek, így a vezetéknevük eltért egymástól. Az ilyen típusú problémák megoldására egészen a 19. századig várni kellett.
A helyzet 1889-ben változott meg radikálisan, az első spanyol polgári törvénykönyv megalkotásával, melyben kihirdették a kettős vezetéknév hivatalos használatát. Egész pontosan a 114. cikk mondta ki, hogy a “törvényes gyermekeknek joguk van apjuk és anyjuk vezetéknevét is viselni”. Ez a gyarkolatban többnyire azt jelentette, hogy a gyerekek elsőként az apjuk, másodikként az anyjuk nevét vették fel. (Példa: Juan Moreno García – A Moreno vezetéknév Juan édesapjának első vezetékneve. A García pedig Juan édesanyjának első vezetékneve.)
A sorrendet azonban végül nem minden helyen és időben tartották be maradéktalanul. Volt idő, amikor Galíciában az ellenkező felállást alkalmazták és először az anyai, majd az apai vezetéknevet ragasztották az újszülött keresztnevére, ami egyébként Portugáliában ma is megszokott. Egyes területeken pedig máig előfordul, hogy a fiúgyermekek az apjuk, a lánygyermekek az anyjuk vezetéknevét veszik fel első helyen.
A jelenlegi spanyol jogszabályok is lehetővé teszik, hogy a gyerekek vezetéknevének sorrendjét a bejegyeztetés pillanatában válasszák meg úgy, hogy tetszés szerint legyen az anya vagy az apa neve az első – így biztosítják az egyenlő bánásmódot. Ha a házastársaknak valamiért nem sikerül dűlőre jutni, úgy az anyakönyvvezető dönt helyettük.
Az egyedülálló édesanyák mindkét vezetéknevüket tovább adhatják a gyermeküknek. Hogy az ne egyezzen 100 százalékig az övékkel, megfordíthatják a sorrendet, vagyis az anya második vezetékneve a gyermek első vezetékneve lehet.
Forrás: El Confidencial
Fotó: WordCloud