„Bárki, aki megérkezik rögtön videón osztja az észt” – olvastam egy kommentben nemrég valamelyik közösségi felületen. Talán nem szó szerint így volt megfogalmazva, de a hozzászólás lényege ez volt, és egyáltalán nem áll távol a valóságtól.

Ömlenek rám a videók.

• Van, aki viccesnek szánt, látványos szenvedésről posztol, hogy a spanyol lakásokban hideg van. (Odáig még nem jutott el a kemény két hónap itt tartózkodás alatt, hogy esetleg bekapcsolja a klímát, vagy beballagjon az első barkácsüzletbe/kínaiba, ami rogyásig van ilyenkor a fűtésre szánt eszközök millió fajtájával)
• Két nappal később ugyanattól a tartalomkészítőtől érkezik a fura kontra: „ááá, itt nincs hideg, 300 napon át süt a nap”, ez az esős-viharos időjárás, kérem, maga a kuriózum, és napközben is alig van 12-14 fok. (Megjegyzem teljesen véletlenül, alig két órával azután, hogy Brigittánál betelt a pohár a napsütéses ömlengéstől, és megmutatta milyen az idő aznap, illetve általában február-márciusban)
• Aztán jön a totál kamu: „itt minden ügyintézés megvan pikkpakk, egyszerűen, pár perc alatt, időpont nélkül”
• Két nappal később, megint csak ugyanattól a készítőtől érkezik a mondat: „Foglalj hozzám időpontot tanácsadásra, ha nem akarsz elveszni a bürokrácia útvesztőiben” (Tehát mégse pikkpakk, egyszerű, meg még időpont se kell????)

• Ezután szembejön velem a semmitmondó, 10 másodperces reels arról, hogy a gyerek sétál a napos tengerparton, mert hát itt meleg van. (Igen, idén télen már legalább három ilyen nap is volt)
• Aztán alig pár éve itt élőtől jön egy komplett egy órás videó az adórendszerről, a vállalkozásokról, szerződésekről, jogi kérdésekről (Valljuk be, ebben a témakörben még hazai pályán sem biztos, hogy profi benne valaki, még akkor sem, ha tanulta, nem hogy egy idegen országban)
• Utána érkezik a beszámoló az ovitól a felsőoktatásig bármilyen oktatási rendszerről és minden ezzel kapcsolatos tudnivalóról olyantól, akinek max unokája van, de az sem ebben az országban.
• De vannak giccses, „jajdenagyonmegváltoztam” tartalmak is, amikben elmondják a készítők, hogy lenyugodtak, megélik a pillanatot és Spanyolországban semmire sincs gondjuk. Megy az ömlengés valakitől, aki két naponta ír(at meg AI-al), vagy másol le más tartalomkészítőktől posztokat/témákat, foglalkoztat alkalmazottat az oldala „adminisztrátorának”, miközben nagyjából minden második írásának tartalma a „gyere nyarlani az általunk kiadott apartmanokba/vegyél tőlünk álomotthont”. (Milyen gondtalan lehet az az élet, amibe ennyi marketinget kell fektetni, hogy zökkenőmentes legyen….)
• Nyelvleckék is készülnek olyanoktól, akik egy egyszerű éttermi rendelés első három szavával elvéreznek a kiejtésben („Grászjász, múj bjén”)
• Politikai hírösszefoglalók is vannak olyanoktól, akiknek láthatóan annyi fogalma van a politikai életről, amennyit bármelyik helyi expat-csoportban leírtak angolul. (Mily meglepő, hogy emelkedik az üzemanyag ár itt is, és talán lesz rá lépés a kormány részéről, mert már volt rá példa)
• Nagy kedvenc, amiben elhangzik, hogy „itt 1 000 euróból meg lehet élni kettőnknek” (Aha. Kár, hogy ez olyasvalakitől érkezik, aki két ingatlant ad ki párhuzamosan a havi fix bevétele mellett.)
• Vannak olyan videók is, amik azt se tudom, miről szólnak, mert a felirat annyira gagyi, hogy kifolyik a szemem a kisbetűs/nagybetűs szavak, a teljesen értelmetlen szavak, és a naggyon durva helyesírási hibák tömkelegétől. (Most őszintén, pont attól akarnék pénzügyi tanácsot, adótanácsot, vagy ingatlan szerződést, aki ilyen munkát kiad a kezéből, amolyan „jóvanazúgy” alapon?)
• Sűrűn készülnek árakat összehasonlító videók, amikkel még nem is lenne gond, ha nem egymástól lopkodva kezdenének rá pár óra eltéréssel a tartalomkészítők, és/vagy valóban valami MÉRHETŐ ÖSSZEHASONLÍTÁS lenne, nem egy random, otthon még csak nem is elérhető üzletlánc random termékei, random árfolyammal forintosítva.

És még folytathatnám a sort, van hozzá alapanyag bőven, gombamód szaporodnak az újak, a régiek meg próbálnak egyre hangosabbak lenni, hogy állják az ostromot.

De miért írom mindezt? Mert bizonyos szempontból kicsit betelt a pohár. Egyszerűen a szőr feláll a hátamon attól, hogy itt mindenki mindenhez IS érteni akar. Hogy már tényleg egy HÓNAPPAL az érkezés után okoskodnak mindenről, hogy olyanok tartanak nyelvórát, akik megszólalni sem biztos, hogy helyesen tudnak, és legfőképpen, hogy ezek mögött mind komoly üzleti érdekek van: nézz engem, foglalj nálam, gyere hozzám, vedd meg tőlem, vagy hasonló. És mindennek érdekében a megvezetés nem ismer határokat.

És mit teszek én? Hát nem fogok beállni a sorba az 5 másodperces, semmiről szóló, rosszabb esetben totál félrevezető „infó”-gyártásba, napi 3x.

Helyette inkább lázadunk:

• a kamuinfók ellen,
• az egyoldalúan bemutatott „giccs” ellen,
• a hozzá nem értő, önjelölt oktatók ellen, 
• a tartalomtolvajok ellen,
• az egész országra vonatkoztatott „örökigazságot” hirdető messiások,
• és mindenki ellen, aki hasznot akar húzni azokból, akik gyanútlanul érdeklődnek, akik tervezgetnek, vagy akik épp elkeseredetten keresik a megoldást valamilyen témakörben.

Összefogunk, hogy HITELES tartalmakat kapjatok ne csak abból a kicsi világból, ami – nem győzöm hangsúlyozni-, hogy csak az én megélésem, az én tapasztalatom.

Mostantól együtt dolgozunk ezen Brigittával, akinek nem hónapok, hanem több, mint 12 itt töltött év van a háta mögött, akinek külpolitikai tudósítóként valóban rálátása van olyan infókra, amik többek egy angol nyelvű, külföldieknek „lebutított” verziónál, aki VALÓBAN nyelvoktató, és akivel imádjuk egymás hülyeségeit. 😀

Szerző: Lehóczky Edit, blogger (Manana magyar módra)

Borítókép: AI

© 2026 Tóth Brigitta – Minden jog fenntartva