Apa
Hiányzik az édesapám. Néha kevésbé, máskor nagyon. Ezek az emlékek segítenek átlendülni azon, hogy el kell(ett) őt engednem.
Hiányzik az édesapám. Néha kevésbé, máskor nagyon. Ezek az emlékek segítenek átlendülni azon, hogy el kell(ett) őt engednem.
Úgy keresem a szívemmel a soha el nem mondott, tökéletes túrós lepény receptjét, ahogy őt is keresem szüntelenül azóta, hogy rájöttem: szinte semmit sem tudok róla.
Van itt ez az „élni és élni hagyni” elv, amit annyira szeretnek a Spanyolországba költöző magyarok. Egyben az az elv, amit képtelenek magukévá tenni.
Mitől vagy ilyen sokszínű, Brigitta?” – kérdezte tőlem egy kedves követőm (…) Valójában mindannyian azok vagyunk. Én csak hagyom élni minden személyiségrészemet.
„A feltételezés mindig tükör. Nem engem mutat, hanem azt, aki rám néz. Az pedig már az ő története, nem az enyém.”
Ha ma íródott volna ez a bejegyzés, a címe pontosabban így hangzana: ‘Így indult az életem az álmomban’. Ezt a mély érzéseimről, gondolataimról és belső vívódásaimról szóló, lírai hangulatú belső monológot…
Belső monológ – 2015 Elolvasom »
„Végül látom magam előtt a Pireneusok emelkedőjét, a Le Perthusba vezető út minden centiméterét, az útmenti zöld lombokat, a 24 tonnás rakomány miatt mellettünk elsuhanó autókat és kamionokat, a lemenő nap arany fényeit, ahogy még épp megvilágítják az “España” táblát.”
A nap, amikor először hazaértem Elolvasom »
Rettenetesen fáradtan, nyúzottan, elgémberedve szálltunk ki a Skodából 2013. október 28-án, 12 óra 07 perckor Santa Polában, Javier ingatlanirodája előtt, akivel egy héttel korábban erre a napra, délre beszéltük meg a találkozót (…)
Évforduló: Ez volt a mi első tíz évünk Spanyolországban Elolvasom »