TothBrigitta.com / Személyes blog / Évforduló: Ez volt a mi első tíz évünk Spanyolországban

Évforduló: Ez volt a mi első tíz évünk Spanyolországban

Rettenetesen fáradtan, nyúzottan, elgémberedve szálltunk ki a Skodából 2013. október 28-án, 12 óra 07 perckor Santa Polában, Javier ingatlanirodája előtt, akivel egy héttel korábban erre a napra, délre beszéltük meg a találkozót (…)


Ha nem szeretsz olvasni, ide kattintva a hangomon hallgathatod meg a bejegyzés szövegét:

Hirdetés

Tíz évvel ezelőtt ezen a napon érkeztünk meg Spanyolországba, hogy a közös életünket egy teljesen új alapra építsük fel. Rettenetesen fáradtan, nyúzottan, koszosan, elgémberedve szálltunk ki a Skodából 12 óra 07 perckor Santa Polában, Javier ingatlanirodája előtt, akivel egy héttel korábban délre beszéltük meg az időpontot. Azt hiszem a 7 perc késés simán belefért majdnem 2600 kilométer távolságból, különösen úgy, hogy Javiernek még legalább fél óráig a színét sem láttuk 😅

Elvileg valamennyire tudtam spanyolul, hisz a tini-és fiatalkorom jelentős részét kitöltötte a nyelvtanulás, mégis a legtöbbekhez hasonlóan én sem mertem megszólalni, annyira féltem, hogy valamit rosszul mondok, vagy nem értek majd, úgyhogy maradtunk – volna- az angol nyelvű kommunikációnál, ami viszont azért lett vicces, mert Javier angoltudása hasonlított a legtöbb spanyoléhoz: inkább volt spangol, mint angol, úgyhogy én is igyekeztem vért izzadva összemixelni a kettőt, különösen azért, mert Roland még csak aznap kezdett el a való életből nyelvet tanulni. Bár már akkor is kőkeményen helytállt, ami miatt mindig is fel fogok nézni rá. 

A kikötő mellett, a Calle Burgoson béreltünk ki egy egyszobás lakást, ahol a turistaszezon kezdetéig maradhattunk volna, ami kiindulópontnak teljesen megfelelt. Emlékszem, ahogy kinyitottuk a lakás ajtaját és megpillantottuk a tágas, ódivatú nappalit, a nem túl modern, de felszerelt konyhát és a szolid hálószóba-fürdőszoba párost, ami a bejárattól rögtön bal kézre esett. Volt egy erkély is, ahonnan ráláttunk a gyönyörű santa polai kikötőre és rögtön magunkba is szívhattuk azt a bizonyos illatot, amiről mindig Marv és Harry párbeszéde fog eszembe jutni a Reszkessetek betörőkből: 

  • Hmmmm micsoda illat. 
  • Azzz!
  • Minek a szaga ez?
  • A halé. 
  • A szabadságé! 
  • Ez akkor is halszag. 
  • A szabadság illata (és pénzszag)!

Utóbbira egyáltalán nem gondoltunk, úgyhogy a mi esetünkben maradjunk a szabadság halszagánál. 😁

Hirdetés

Nem emlékszem, hogy kipakoltuk-e a kocsit, talán nem, mert mozdulni is alig bírtunk, úgyhogy csak beestünk az ágyba és másnap reggelig aludtunk. 

Aztán képzeljétek, mire ébredtünk! Október 29-én reggel rögtön belecsöppentünk a spanyol valóságba, ami akkor még nagyon megbotránkoztatónak hatott: szegény új Skodánk rendszámtábláját valaki rommá horpasztotta míg mi az igazak álmát aludtuk. Emlékszem Roland tajtékzására, amit különösen vicces felidézni azután, hogy tíz év spanyolországi élet és tapasztalat után ha hasonló lát, csak vet egy rosszalló pillantást, majd szinte megvonja a vállát, annyira természetessé vált számára az egymás autóját parkolás közben előre-hátra tuszkoló sofőrök látványa. 😁

Eldöntöttük, hogy az első néhány hetet pihenéssel fogjuk eltölteni, na nem az utazást, hanem inkább az elmúlt évek hajtását akartuk egy kicsit kiheverni, hisz sosem mehettünk el hetekre szabadságra. Aztán nagyon hamar ki is derült, hogy ez nem Rolandnak való terv. Tisztán emlékszem, ahogy már az első hétvégén a tőle megszokott duzzogó arccal ül az erkélyen és azon morfondírozik, hogy oké, itt vagyunk, pihentem is, de most hogyan tovább? 

Én eközben még élveztem volna az édes semmittevést, próbáltam lazítani sütögetéssel, olvasással. Életem legtöbb zserbóját szerintem abban az időszakban sütöttem, de azért nem titok, hogy engem is aggasztott, hogy miből fogunk élni, hisz nem igazán volt tartalékunk, de a nagyobb baj az volt, hogy munkánk sem, hisz a rádiós vonalat nem tudtuk Spanyolországba költöztetni. Meg igazából nem is akartuk, hisz én már abban az évben júliusban beadtam a felmondásomat a Class fm-ben, mert nem élveztem már. 

A szabadság halszagát lassan elkezdte megkeseríteni egy másik felismerés is: rettenetesen fáztunk. Senki sem szólt arról, hogy a spanyol lakások jelentős részében – különösen délen- nincs fűtés, ami egy szűk utcában lévő, északi fekvésű apartmanban különösen övön aluli ütés volt. November végétől kezdve alig léptük át a 14-15 fokot a négy fal között, a márványlapról pedig sütött vissza ránk a hideg. Emiatt a napjaink jelentős részét vagy bebugyolálva, vagy a szabadban töltöttük melegedéssel, merengéssel és ötleteléssel. Folyton azon gondolkodtunk, mit tegyünk: hova adjuk be az önéletrajzunkat? Jelentkezzünk online állásajánlatokra vagy teljesen esélytelen, hogy választ kapjunk? Jobb ha személyesen megyünk be különböző helyekre? Egyáltalán milyen munkákra pályázzunk? Tudunk esetleg egy vállalkozást csinálni? De nagyon sokszor tettük fel azt a kérdést is Santa Pola pici tengerparti kilátójának padján ücsörögve, hogy bármit is kezdünk abban a pillanatban magunkkal, végül vajon hova fogunk eljutni? Egyáltalán fel tudunk építeni itt egy stabil életet? És szeretni fogjuk mindketten hosszú távon Spanyolországot? Mi vár ránk ebben az új világban? 

Fogalmam sincs, hogy milyen program futott akkoriban az agyamban, ami folyamatosan azt diktálta, hogy felejtsem el az alkalmazotti létet és próbáljak ki egy teljesen új dolgot, amire azelőtt sohasem gondoltam. Hirtelen mindennél csábítóbb lett egy kürtőskalácsos vállalkozás, ráadásul úgy, hogy ki nem állhattam a kürtőskalácsot, de valamiért nem tudtam leszakadni a témáról. Még nem is lett volna gond ezzel, ha lett volna elég tartalékunk, de akárhogy is számoltunk, ha mindent azonnal beszereztünk volna hozzá, akkor az összes nálunk lévő anyagi forrás odalett volna. Viszont ha tovább vártunk volna, akkor már a saját vállalkozás gondolata is szertefoszlott volna.

Aztán kiderült, hogy nem is én, hanem az univerzum akarta, hogy ez legyen az az út, ami átvezet minket egy másik világba, a megújult önmagunk felé. Volt nekem egy fantasztikus barátom, mit volt? Igazából van is, hisz hiába vagyunk távol egymástól, a szívünk már egyetemista korunkban összeforrt és sohasem eresztette el egyik sem a másikat. Ő Jani, akinek az élete ugyanakkor változott meg gyökeresen, amikor a miénk és mivel korábban nagyon szeretett velem kalandokat bevállalni, úgy döntött, hogy beszáll és ezzel besegít nekünk ebbe a fura kürtőskalácsos vágyálomba. Ha ő nem lett volna, akkor ez az egész nem született volna meg…

Istenem, hány ropikemény kürtőskalács született meg a hagyományos konyhai sütőben, sörösdobozokra tekerve! És aztán hányszor hangzott el az a szállóigévé vált felkiáltás mindhármunk szájából a santa polai lakás erkélyén sütögetve, hogy “ez nyers b*szdmeg!”. Hisz hány kürtős jött ki az újonnan megvett kürtőskalács sütőnkből nyersen azért, mert egy olyan gázégőt szereltek rá, amin nemcsak törött volt a kerámia, de még vissza is robbant, szétbombázva ezzel a vállalkozásba vetett ábrándjainkat.

Talán majd egyszer elmesélem nektek a kezdeti vállalkozásbeli botladozásaink történetét is. Például hogy hogy égettem le magam reggel 7 órakor Robin Hood jelmezben az első középkori kézműves vásár standállításán, vagy hogy miért kereszteltük el disznótoros sátornak az első standunkat, hogy hogyan menekültünk el fejvesztve a szervező elől Canalsból szieszta idején azután, hogy nem tudtunk egy normális kalácsot sem felmutatni vagy hogy milyen idegbajjal forgattunk fel mindent Murciában egy vasárnap nyitvatartó kisboltért, hogy legalább tíz kalácsot le tudjunk sütni és ne álljunk bárgyú képpel a pultnál, elbregyogva valahogy az embereknek, hogy hát, igen, itt vagyunk, magyarok vagyunk, de hát termékünk az liszt híján nincsen. Édes istenem! Már az első vásárokon is annyi kaland és kihívás ért minket, amik aztán Jani távozásával csak szaporodtak.

Mindössze februárig húztuk Santa Polán, aztán az élet Andalúziáig sodort minket, ahol keserédes három évet töltöttünk el, ugyanakkor ma már azt gondolom, hogy ott kezdtünk el igazán felnőni. El sem hiszitek, mennyire nehéz nem elmesélni nektek mindent, hisz annyi kép kavarog a fejemben. De muszáj vagyok meghúzni a határt, hisz egyetlen bejegyzésbe képtelen lennék belesűríteni tíz év kalandját, tapasztalatait, boldogságait és fájdalmait, úgyhogy a többit meghagyom máskorra, most csak idézzétek vissza velem néhány nagyon fontos pillanatot … 

Hogy mi fért bele ebbe a tíz évbe? 

Legalább öt-hat teljes anyagi csőd és újjáépülés. Rendszeres, éveken át tartó autóban alvás, olykor 3 fokban. Egy már az első napokban halálra ítélt kürtőskalács-vállalkozás szárnyaló sikere, ami igazából a mai napig tartana, ha a testünk nem tiltakozott volna ellene ízületi- és ínhüvelygyulladásokkal és végül a covid nem rántotta volna végleg magával. 

Egy házasságkötés, amit sosem terveztünk, de az esküt mégis elcsukló hangon mondtuk el egymásnak. 

Egy pokoli év a magánéletünk szempontjából, ami másfél hónapos különéléssel, majd újrakezdéssel végződött. 

Egy boldog visszatérés és letelepedés a Costa Blancára. Vele együtt egy álomotthon, amiről évekig nem tudtam lekapcsolódni és ahová bármikor visszatértem volna. 

Megtanultam paellát, szusit és indiai ételeket készíteni. 

Egy diagnosztizálatlan bőrbetegség, ami egy teljes évemet tette pokollá és elvitte a hajam jelentős részét.

Egy auschwitzi, krakkói, egy balatoni és egy lisszaboni út. 

Egy Helsinkiben eltöltött álomszerű születésnap. 

Több mint kétszázezer Spanyolországon belül megtett kilométer: spanyol falvak, folyók, tengerpartok, városok, emberek és a kultúra felfedezése. 

A nagyszüleink távozása. Én egy nagymamát és egy nagypapát, Roland az összes nagyszülőjét Spanyolországból búcsúztatta. 

A szüleim különválása.

Megpróbáltunk megtanulni lindy hopozni. 

Roland letette a drónpilóta vizsgát. Spanyolul. 

Két turistaszezonnyi takarÍtás és mosodázás. 

Egy majdnem megszületett saját pékség. 

Két csodálatos kutyalány és egy macska, aki nem passzolt hozzánk, de végül jobb otthonra talált. 

Barátok, akik töretlenül hisznek bennünk még a legmélyebb szenvedéstörténeteink idején is. 

Tíz kiló fogyás, tíz kiló hízás, fekete Roland-szakáll az egykor szőkésbarna „TinTin” frizura helyett. 

Önmagam felfedezése és a velem történő események megértése az asztrológia útján. 

Egy új legjobb barátnő, aki különleges helyet kapott a szívemben.  

Egy világjárvány. Visszatérés önmagamhoz, a hírekhez és tájékoztatáshoz, a média világához. 

Egy idegösszeomlást követő mély, sötét depresszió, amiből máig nem találtam meg teljesen a kiutat. Önmagam folyamatos kutatása, a reakcióim és a generációs sémáim boncolgatása. 

Egy egyre stabilabb értékrend és mellettem egy több ezer fős, csodálatos közösség. 

Kutyabajok, műtétek, végtelenül hosszú, aggodalommal eltöltött órák. 

Max Verstappen megnyert három világbajnoki címet! 

Egy online spanyol kurzus felépítése és egyre több feladat a hangommal. 

https://onlinespanyoltanfolyam.hu/: Évforduló: Ez volt a mi első tíz évünk Spanyolországban

Hat év egy városban, két albérletben. Majd életünk leghosszabb lakásszerződése után egy fura otthontalanság, ami csöppet sem szűkölködik izgalmas kalandokban. 

Időközben férjhez ment testvérek és egy nemrég a világra érkezett unokaöcsi a másik kettő mellé.

Három álomkoncert. 

Múló idő. Szaporodó őszhajszálak, mélyülő ráncok.

Álmok, amik valóra váltak és álmok, amik már sosem válhatnak valóra.

Ez volt a mi első tíz évünk Spanyolországban.


Címkék:

Több Spanyolországgal kapcsolatos cikket olvasnál? Kattints az alábbi gombra és a Patreon oldalon már egy kávé egyszeri áráért hozzáférhetsz nem csak írott tartalmaimhoz. Ezzel egyben segíted is egyszemélyes munkámat.

(ha segítségedre van szükséged, vedd fel velem a kapcsolatot IDE KATTINTVA)

Hasznos illetve érdekes volt amit olvastál? Már egy kávé egyszeri árával támogathatod a TothBrigitta.com és egyéb felületeink működését!

Sokat segíthetsz egy megosztással is:

Hasznos illetve érdekes volt amit olvastál? Már egy kávé egyszeri árával támogathatod a TothBrigitta.com és egyéb felületeink működését!
Csak kattints a PayPal vagy a Patreon gombra.

Több Spanyolországgal kapcsolatos cikket olvasnál? Kattints az alábbi gombra és a Patreon oldalon már egy kávé egyszeri áráért hozzáférhetsz nem csak írott tartalmaimhoz. Ezzel egyben segíted is egyszemélyes munkámat.

(ha segítségedre van szükséged, vedd fel velem a kapcsolatot IDE KATTINTVA)

Hasznos illetve érdekes volt amit olvastál? Már egy kávé egyszeri árával támogathatod a TothBrigitta.com és egyéb felületeink működését!

Sokat segíthetsz egy megosztással is:

Scroll to Top