A spanyol polgárháború idején és az azt követő években mintegy 30 ezer gyermeket szakítottak el vér szerinti szüleitől és adták oda őket idegen családoknak, akik hűségesek voltak a rendszerhez.
Sikerült azonosítani két Franco-diktatúra idején elrabolt testvérpárt Valenciában.
A regionális kormány és a Fisabio kutatóintézet által támogatott DNS-bank segítségével bukkantak rájuk, ahol a francoizmus idején ellopott csecsemők eseteit próbálják felgöngyölíteni regionális szinten. Már az első eredmények segítségével sikerült azonosítani egy két nőből álló, illetve egy férfi-női testvérpárt, akiket elszakítottak vér szerinti szüleiktől és egymástól is. Mind a négyen ugyanattól az anyától és apától származnak és Valenciában születtek még a demokrácia előtt, de mivel az eredmények még csak előzetesek, részleteket nem közöltek. A testvérpár névtelenségét is fenntartják egyelőre és azt sem közlik, hogy egész pontosan honnan rabolták el őket. Az egyik kutató elmondta, hogy a két nővér volt az, aki gyanította, hogy a diktatúra idején tapasztalt rablás áldozatai lettek.
A szakemberek arra kértek mindenkit, hogy aki hasonlót sejt, az lépjen kapcsolatba a Franco-korszak idején ellopott csecsemőkért létrehozott egyesületekkel. Llúcia Martínez, a Fisabio szekvenálási szolgálatának vezetője kifejtette: 134 genetikai mintát elemeztek a két testvérpár kapcsán, amelyeket olyan emberek adtak át nekik, akik azt gyanítják, hogy lopott csecsemők és olyan egyesületekhez fordultak, akik az ilyen esetek azonosításáért küzdenek. Martinez hozzátette, hogy tovább folytatják a mintagyűjtést, de ehhez szükségük van gyanakvó emberekre, ugyanis nélkülük nem lehet felgöngyölíteni ezeket az ügyeket.
A valenciai kutatóintézet ugyan elégedett saját eredményeivel és a továbbiakban is mindent el fog követni a szükséges adatok és minták begyűjtése érdekében a közösség három provinciájában (Alicante, Castellón, Valencia), ugyanakkor hozzátették, hogy ezt a rendszert nemzeti szinten kellene működtetni.
Rosa Pérez Garijo, a demokratikus minőségért felelős regionális tanácsnok az ellopott csecsemők azonosításának előmozdítása érdekében ismét kiállt egy állami szintű DNS-bank megalapítása mellett. Az erről szóló terveket már át is adta a központi kormány képviselőinek. Hozzátette: „az ellopott babák felkutatását már sok éve el kellett volna kezdeni” és sajnálja, hogy a hozzátartozók, akik megpróbálnak tájékozódni ezekről az esetekről, még mindig „rengeteg nehézségbe” ütköznek.
Garijo kiemelte, hogy a valenciai közösség tömegsírjainak csaknem 66 százalékát már felnyitották, a bennük talált maradványokat exhumálták mintavétel céljából és tovább folytatják a munkát. Hozzátette, hogy az első eredményekkel egy időben követelte az ügyészségtől az ilyen típusú nyomozások elindítását, mivel szerintük elévülésre ebben az esetben nem lehet hivatkozni.
Spanyolországban körülbelül 30 ezer gyereket vettek el valódi szüleiktől a spanyol polgárháború idején és az azt követő években. A kicsik jelentős része börtönben született meg, miután republikánus szüleiket bezárták. A nők körülbelül 3 éves korukig maguk mellett tarthatták őket – 1943-ban 12.042 gyermek élt spanyol büntetés-végrehajtási intézményben – de miután elérték ezt a kort, elszakították őket anyjuktól és olyan családoknak adták oda őket, akik hűek voltak a rendszerhez.
Hasonló esetek történtek számtalan spanyolországi klinikán is, egészen 1975-ig, a diktátor haláláig. Születésük után rendszeresen tűntek el kisbabák, akikről az orvosok azt állították, hogy meghaltak, a szülők ugyanakkor a holttesteket sosem láthatták.
Forrás: RTVE
Fotó: Wikipedia