A dél-európai országban először vendégeskedő turisták sokszor úgy érzik, mintha a spanyolok vitatkoznának egymással vagy szitkozódnának, mások pedig dominanciaként értelmezik az állandó kiabálást. De mi az igazság, mi áll a spanyolok ösztönös hangoskodása mögött?
Az emberek hangszíne többnyire attól a kultúrától és régiótól függ, amelyből származnak. A spanyoloknak nagyon sajátos beszédmódjuk van. Amellett, hogy megállás nélkül pörög a nyelvük és több régióban lusták befejezni a szavakat, általánosságban elmondható róluk az is, hogy imádják felemelni a hangjukat mások előtt. Ez egy olyan elterjedt beszédmód a spanyol nyelvben, amelynek eredetéről keveset tudni, ugyanakkor többféle elmélet is foglalkozott már ezzel a témával, különösen azután, hogy a nemzetközi turizmus fellendülése után rengeteg külföldi érdeklődésének tárgyává vált.
A dél-európai országban először vendégeskedő turisták nagyon sokszor úgy érzékelik, mintha a spanyolok vitatkoznának egymással vagy szitkozódnának, mások pedig dominanciaként értelmezik ezt a gesztust. A valóság azonban az, hogy nincs bennük semmiféle agresszió, sem felsőbbrendűségi komplexus, hanem egy természetes, belülről fakadó életérzés szabadjára engedéséről van szó.
Hirdetés
- elmélet – Túl sok időt töltenek tömegben, csoportokban
A legmegalapozottabb és legkézenfekvőbbnek tűnő elmélet az, hogy mivel a spanyolok életük jelentős részét tág családjukkal, valamint barátaikkal töltik, túl sokan beszélgetnek egymással egyszerre, ezért automatikusan mindenki emeli a hangját, hogy hallhatóbbá váljon aktuális beszédpartnere számára. Nem beszélve arról, hogy Spanyolország focinemzet, erős hang nélkül pedig hogyan is drukkolhatnának kedvenceiknek?
- elmélet: Történelmi és kulturális okok
Egy másik teória szerint a spanyolországi családok az ókorban hatalmasak voltak és gyakran előfordult, hogy akár 7-10, vagy még több gyerek élt néhány négyzetméteren belül. A legkisebbek a hangjukkal próbálták felhívni magukra a figyelmet, az idősebbek pedig kénytelenek voltak szintén emelni a hangjukat, hogy testvéreik harsánysága ne szakítsa őket félbe. Ez a helyzet pedig általánossá tette a spanyol családok hangos megnyilvánulásait.
Egy másik történelmi elmélet szerint a klasszikus spanyol “ordibálás” Amerika meghódítása idején terjedt el, amikor a spanyol hódítók azt kiabálták, hogy “Föld, föld”, annak érdekében, hogy megtudják, vannak-e lakosok a környéken.
Hirdetés
Szintén egy történelmi teória kicsit későbbre, az 1936-ban kitört polgárháborúra irányítja fókuszt. Állítólag a madridi őrök a “jön a farkas, jön a farkas” mondat hangos skandálásával próbáltak figyelmeztetni a közelgő veszélyre, de mindenki figyelmen kívül hagyta őket.
- Irodalmi elméletek
Egyesek szerint a hangos beszédet Miguel de Cervantes főhőse, Don Quijote honosította meg Spanyolországban, aki azt harsogta, hogy “igazságot, igazságot”. A magyarok igazsága a borban, a spanyoloké pedig Don Quijote óta a hangjukban van.
Felipe de León egyik verse szerint a spanyol kiabálás egy “régi faji hiba, ami gyógyíthatatlan”. Ezt az állítást a történelmi időkkel hozza kapcsolatba, melynek során szerinte “a spanyoloknak háromszor kellett kiabálniuk ahhoz, hogy meghallgassák őket”.
Madrid, a világ hatodik legzajosabb városa
Bármi is áll a háttérben, tény, hogy 2017-ben Madrid a világ hatodik legzajosabb városa volt Bombay, Kalkutta, Kairó, Újdelhi és Tokió után. Ebben az értelemben pedig a bolygó első legzajosabb spanyolul beszélő városává is nyilvánították.
Ez a helyzet gyakori a modern társadalmakban, ahol évről-évre nagyobb a zajszennyezés és drámai akusztikai változások mennek végbe.
Mindent egybevetve és elméletektől függetlenül ki lehet jelenteni, hogy a spanyolok szeretik éreztetni másokkal a jelenlétüket, de fontos, hogy senki ne érezze magát emiatt kellemetlenül, ne sértődjön meg a környezetükben, mert sosem rossz szándékkal teszik ezt. Ez egy életforma, amit akár tanulni is lehet… 🙂
Forrás: LinkedIN
Borítókép: Envato Elements
