Az horchata egy diós ízvilágú, édes, tejszerű ital, amit az évszázadokkal ezelőtt csak a Nílus mentén termő tigrismogyoróból készítenek.
Az emberek vagy imádják, vagy utálják – egyszerűen nem lehet közömbösnek maradni a spanyolok több évszázados történelemmel rendelkező, különleges ízvilágú itala, az horchata (ejtsd: orcsätä) iránt, amit elsősorban a nyári forróságban szeretnek szürcsölgetni az emberek otthon, vagy a kifejezetten erre a célra nyitott “horchateríákban”.
Az horchata szó eredetét nem tudják pontosan meghatározni, egyesek szerint arab, mások szerint latin gyökerei vannak. Előbbi azt jelenti, hogy “sajtolt”, “kinyomott”, ami utal a horchata elkészítésének folyamatára. Az arabok voltak azok, akik az Ibériai-félsziget megszállásával egy időben, 711-ben magukkal hozták az ital alapját jelentő és eredetileg a Nílus mentén termő “chufa” nevű csonthéjas gyümölcsöt, hogy új földeket keressenek a termesztéséhez. A valenciai földek termékenyek voltak, ráadásul a klíma és a páratartalom is ideálisnak bizonyult, így ott honosították meg a gyümölcsöt.
Hirdetés
A chufa azóta is elsősorban Valenciában és környékén terem, így ezt a délkelet-spanyolországi régiót tartják az horchata őshazájának. A chufa, vagy más néven tigrismogyoró, tigrisdió vagy földi mandula egy apró, sárgásbarna színű, diós ízvilágú mag, amit nemcsak az horchata készítésére, hanem más gasztronómiai különlegességekhez is használnak évszázadok óta. A belőle készült lisztnek például előszeretettel veszik hasznát különböző sütemények elkészítése során, de kiváló alternatíva a gluténmentes diétára kényszerülőknek is.
Az horchata előállítása egy igazi mestertudomány, amit a tapasztalt helyi kézművesek gyakran generációról generációra örökítenek át. A chufaszemeket kiválogatják, alaposan megmossák, majd hagyják vízben ázni, hogy megszabaduljanak a földes részektől. Ezután finomra őrlik, és vízzel összekeverik, hogy egy sűrű masszát kapjanak belőle. Ezt követően szitán átszűrik, hogy kiválasszák a durva rostokat is, a végeredmény pedig egy krémes, édes és enyhén diós ízű ital lesz.
Itt lehet megnézni az horchata elkészítésének folyamatát:
A legrégebbi recept, amiről feljegyzések vannak 1748. szeptemberéből származik, de akkoriban ezt az italt még mandulával készítették. Ezt váltotta fel később a tigrismogyoró, ami azt a jellegzetes horchata-ízt adja, amit ma is élvezhetnek a spanyolok, illetve a Spanyolországba látogató turisták.
Az horchata fogyasztása sokszínű. Sokan kedvelik tiszta formában, hűtve vagy jégkockával felturbózva. Mások inkább keverik más ízletes hozzávalókkal, például vaníliával, fahéjjal vagy kakaóval, hogy még gazdagabb ízvilágot érjenek el. Leggyakrabban friss gyümölcsökkel vagy süteményekkel kínálják, így teremtve meg a tökéletes kísérőt egy délutáni uzsonnához vagy egy hűsítő séta mellé.
Az horchata a spanyol konyha egyik legnagyobb büszkesége, ami nemcsak íz, hanem kulturális élménnyel is megajándékozza azt, aki megkóstolja, hisz minden kortya magában hordozza a történelmet, az évszázados spanyol hagyományokat és a valenciai termőföld ízét.
Hirdetés
Forrás: El Debate, mishorchatas.com, valenciasecreta.com
Borítókép: Envato Elements
