2013 októberében költöztünk Spanyolországba a férjemmel, jelenleg Alicante mellett élünk két kutyánkkal. Magyarországon rádiósok voltunk, itt pedig saját vállalkozást indítottunk: a vásárlói visszajelézések szerint az ország legfinomabb kürtőskalácsát áruljuk immár 7 éve. Az elmúlt években körbeutaztuk az országot, szinte minden tartományban felállítottuk már a standunkat, mindenhol kirándultunk már, és mindenhol új kapcsolatokkal gazdagodtunk. Most azonban nekünk is meg kellett állnunk. A napokban törölték az összes tavaszi vásárt, ahol éveken át dolgoztunk és amelyek a megélhetésünket fedezték. Még nem tudjuk, hogy mi vár ránk, hogy miből pótoljuk a kieső bevételt, azt viszont tudjuk, hogy most az összefogás, az elővigyázatosság, önmagunk és egymás védelme a legfontosabb. Az elmúlt években megismertük a spanyolok hétvégéit és hétköznapjait, a jó és rossz szokásaikat, hagyományaikat, különböző nyelvjárásaikat, viselkedési mintáikat, azonban ehhez hasonló, rendkívüli helyzetben, amibe a koronavírus kényszerített mindannyiunkat, most látjuk őket először…

Szerdán kiugrottunk az elchei (Alicante tartomány) Carrefourba a férjemmel a szokásos hétvége előtti bevásárlásra. Pániknak nyoma sem volt, senki nem akart raktározni, pedig már 3 ezer fölött járt a koronavírussal megfertőzöttek száma Spanyolországban. A parkoló dugig volt szabad helyekkel, a boltban alig sétált valaki, gond nélkül válogattam a  dobozos csirkemell, a zöldségek és a gyümölcsök között. Jó, nem kell két hétre bevásárolni – nyugtáztuk a dolgot és hazamentünk. Másnap este egy ismerősünk fényképén akadt meg a szemünk: nincs hús, nincs tej és nincs WC papír a közeli torreviejai Mercadonában. La Matáról fél órával később ugyanez az információ jött. Nem estünk kétségbe, hisz megállás nélkül tájékozódunk, higgadtan kezeljük a járványt, betartjuk a szabályokat, mint mindig és hisszük, hogy nincs félnivalónk. A kifosztott boltok fényképeit látva úgy döntöttünk tegnap reggel, hogy kimegyünk és megnézzük a saját szemünkkel, hogy mi a helyzet. 9-kor nyit a la marinai Mercadona, mi 9:45-kor érkeztünk a parkolóba, ahol egy darab hely sem volt. Ekkor már tudtuk, hogy be kell vásárolnunk, mert baj lesz. 4.200 fő körül járt a betegek száma, és egyre több radikális lépésre szánta rá magát a spanyol kormány. Valószínűleg a karanténba zárt katalán települések ijesztették meg az ország lakóit és emiatt kezdtek bele a készletek felvásárlásába. Ami tegnap még őrültségnek tűnt, az ma már kicsit sem az.

Bementünk a parkolóból az üzletbe és megdöbbenve láttuk, hogy a zöldség-gyümölcs részleg, a húsos pultok üresek, nincs víz, nincs tej és nincs WC papír. Utóbbit nem a raktározás miatt szerettünk volna venni, hanem tényleg fogyóban volt, így mi valóban tarthattunk attól, hogy sz*rban maradunk 🙂  Megkérdeztük a kasszánál, hogy mikor várható áru, azt mondták két kamion érkezik csak ebbe az üzletbe, így délutánra feltöltik a polcokat, nem lesz gond az ellátással. 

Mivel tényleg szükségünk volt WC papírra és vízre, na meg a kíváncsiság is ott motoszkált bennünk, úgy döntöttünk, hogy újra elmegyünk Elchébe, hogy megnézzük, ott is kitört e a vásárlási pánik. Az ottani egyik Mercadona parkolójában alig tudtunk leparkolni, bent pedig nem hittük el, amit láttunk: a bolt bejáratától indultak a sorok a kasszákhoz. Maximum kapacitással dolgoztak a pénztárosok, 17 kassza alig bírt el a tömeggel. Közben behívták az üzletlánc összes dolgozóját, mert pakolni kellett, megállás nélkül. Alig húztak be a boltba egy raklapot, már vihették is a következőt. A frissen kigurított húsokat 2 perc alatt kapkodták el az emberek, a polcra ki se kerültek. Több mint egy órát álltunk sorba, hogy kifizethessünk 4 flakon vizet. Közben volt időnk hallgatni a körülöttünk álló embereket. “Hozz még kakaót, délutánra biztos az sem lesz” , “Nézd meg van-e még tej, hozz három kartonnal, ki tudja mi lesz”, “Toltak ki húsos rekeszeket, menjünk gyorsan!”, “Nincs WC papír, innen nem tudok vinni, át kell mennem máshova”, “Megőrültek az emberek! A sok hülye miatt itt állok már egy órája a sorban! Majd megyek!” 

Mivel WC papír tényleg nem volt ott sem, így átmentünk a közeli kínaiba, hátha szerencsénk lesz. És bejött! Nem tudom, hogy csinálják, de mindig azonnal reagálnak az eseményekre és gond nélkül pótolják a hiányzó termékeket. Egymás hegyén-hátán álltak a WC papírok a bejáratnál. A dolgozók maszkban, kesztyűben tették a dolgukat, megtartva a távolságot az érkező vásárlóktól. Tejünk még mindig nem volt, így átgurultunk a legnagyobb elchei hipermarketbe, ahol szerdán még gond nélkül válogattunk a termékek közül. A parkoló ott is zsúfolásig volt, az üzlet szintén, leginkább a zöldséges és a húsos szekcióban nem lehetett mozdulni. Már nem volt csirkemell,  csak a pultban. Úgy döntöttünk, veszünk egy-két kilót és lefagyasztom. 40 percig várakoztunk, aztán hagytuk a fenébe az egészet. Nemcsak a tömeg miatt, hanem azért is, amit a pultban dolgozó hentestől láttunk. Egyrészt csak az egyik kezén volt kesztyű, de ez a kisebbik gond. Egy idős bácsi vásárolt előttünk és megkérte a hentest, hogy tegye félre neki a húsokat, amíg hoz egy nagyobb kosarat. A hentes elvette tőle a kis kosarát (!!) a csupasz kezével, majd kézmosás nélkül dolgozott tovább és szolgálta ki az embereket. Már itt nyilvánvaló volt, hogy elbagatellizálja a helyzetet. A férjem jó hadvezér lévén azt tervezte, hogy szól neki, amint sorra kerül, vagy megkeresi a részleg vezetőjét, akinek telefonszáma eleve ki volt téve a pultra, hogy mindenki, akinek esetleg bejelentenivalója van, azonnal megtehesse. A hentes nagyon mulatságosnak tartotta az emberek félelmét, így hát azzal kezdett el szórakozni, hogy a hústól nedves kezét beletörölte a kollégája karjába, aki egyébként a higiéniai előírásokat betartva igyekezett volna dolgozni mellette. Ez volt az a pont, amikor azt mondtuk, hogy elmegyünk és jelentjük az illetékesnek, amit láttunk. 

A hipermarketből az Aldiba ugrottunk át, hogy megnézzük, ott mi a helyzet. A rakodók maszkban és kesztyűben voltak, a kasszások szintén. Minden egyes fizetés után fertőtlenítették a kezüket és úgy nyúltak hozzá a következő vásárló termékeihez. Nagyon pozitív tapasztalat volt. Árunak azonban már ők is híján voltak. Már csak 8-10 euró/kg áron adtak el csirkemellet (normál esetben 4,70 és 5,90 euró között mozog az ára), nem lehetett hüvelyeseket, konzerveket és friss pékárut venni. 

Délután 3-ra végeztünk a bevásárlással és nekünk még szerencsénk volt. A spanyol kormányfő ugyanis 4 órakor szükségállapotot hirdetett, így két órával később már teljesen kirürültek az egész nap újratöltött üzletek, sőt, még azokat a termékeket is elvitték, amik addig nem kellettek senkinek.

Fotók: Costa Blanca Index

Ma reggel 5300 fertőzöttel indítottuk a napot, 133 halálos áldozat mellett. A boltokban már nem a kasszáknál kell órákat várakozni, mint tegnap, hanem odakint, mivel már nem férnek be az emberek a szupermarketekbe. Mindenki ételt és vizet akar, félnek, hogy nem jut elég a családjuknak. Azok, akik eddig elbagatellizálták a helyzetet, megijedtek: most már ők is beálltak a sorba…

Napokkal ezelőtt bezártak az óvodák és az iskolák, ma reggel már nem nyithattak ki az éttermek és a bárok, csak azok, akik elvitelre készítenek ételt. Egymás után zárják le a tengerpartokat, a szupermarketekben -várhatóan- korlátozni fogják a vásárlásokat és bár az utazást még nem tiltották meg, a kormány kéri, hogy csak az üljön autóba, buszra, repülőre, akinek halaszthatatlan dolga van.