„Az ingatlaniroda nagyon korrekt volt, (…) bekértek minden iratot, köztük a NIE-számot, útlevelet, bankszámlakivonatokat, megnézték, hogy a jövedelmem elég magas-e a szabályokhoz, és végül elfogadták a jelentkezésemet„.
Én – egyelőre – megtaláltam a hosszútávú albérletemet, évek óta ugyanott lakok, ennek kálváriáját ebben a jó régi posztban olvashatjátok.
Ivett barátnőm azonban nemrég csinálta végig ugyanazt, ezért meginterjúvoltam őt, hogy legyen egy frissebb információ is.
Kettőnk történetében nagyon sok a párhuzam, ezért duplán jól jött ki a dolog, nem csak egy „átlagos” költözést tudok mutatni, hanem egy szinte teljesen azonos vonalat.
Ivett is, és én is Valencia tartományból költöztünk át Murciába, mindketten egy darab igazolható jövedelemmel, mindketten magyar tulajdonosú ingatlanból indulva, mindketten egy Golf-resortba érkezve.
- Mi volt a gond az előző lakásoddal?
Jó helyen volt, Torrevieja külső részén, de nagyon pici volt (egylégterű stúdiólakás, alig 30m2), ráadásul borzalmasan hideg volt. Télen hiába ment a hűtő-fűtő klíma, hiába öltöztem melegen, állandóan fáztam. Ennek ellenére a bérleti díj magas volt, és ahogy telt az idő, úgy bújt ki a szög a zsákból, hogy a tulajdonos valószínűleg nem korrekt a rezsiszámlákkal sem: rendes számlák helyett kézzel írt cetlik alapján akarta azokat elszámolni, hivatalosan bejelentkezni sem engedett a lakásba. Aztán persze bárkit megkérdeztem, mindenki azt mondta, hogy hiába mondja nekem, hogy „ez teljesen normális, mi itt ezt így szoktuk”, nem az….
- Mekkora területen és milyen szempontok szerint kezdél el újat keresni?
Alicante és Murcia tartományban kerestem. Torrevieja után rájöttem, hogy kevésbé zsúfolt és biztonságosabb helyen szeretnék élni, lehetőleg olcsóbban, vagy jobb ár/érték arányban. Nem túl messze a repülőtértől, és olyan helyen, ahol az egészségügy is könnyen elérhető, így Alicante-Murcia határvonal mindkét oldalán kerestem, de kisebb településeken, távolabb a parttól.
- Milyen elvárásaid voltak a lakással kapcsolatban?
Nem túl sok. Nincs se velem élő gyerek, se kisállat. Így könnyebb volt keresni. Egy külön hálószóba már elegendő, legyen bútorozott, légkondis, legyen elérhető TV/internet. Lehetőleg terasz, vagy valamilyen kertkapcsolat. Ennek azért szinte minden hirdetés megfelel ma már.
- Hol kerestél?
Kizárólag az Idealista nevű oldalon. A korábbi rossz tapasztalat miatt nem akartam újra magyar tulajdonost, így elkerültem az összes olyan opciót, mint a magyar Facebook csoportok, ismerős ismerőse, valaki ajánlása. Arra azért kaptam sok tippet mit nézzek a hirdetésekben, pl. hogy hiába hirdetik „hosszútávú” kategóriában, ha a szövegben tanároknak/diákoknak ajánlják, az egyet jelent a szezonon kívüli (kizárólag szeptember-május közötti) időszakkal.
- Hogyan kommunikáltál a keresés során?
Erről is kaptam információt előzetesen, ezért meg sem próbáltam írásban, a nyelvet viszont nem beszélem még elég jól, így tolmácsot vettem igénybe, ő intézte a hívásokat, és volt amikor el is jött velem, például a szerződéskötéskor is ott volt.
- Körülbelül hány hívásból, hányat sikerült megnézni?
Több mint 20-30 hívás volt, a végén már excel táblázatban vezettük kivel, mit beszéltünk, és nagyjából a felét meg is tudtam nézni.
- Mik voltak a tapasztalatok a hívott, megnézett ingatlanoknál?
Volt olyan, ami mégsem hosszú távú volt, hiába az előszűrés, volt olyan, amit már kiadtak, mire felhívtuk. Amiket végül megnéztem, a legtöbbnél szóba sem került, hogy kivegyem, mert nem voltak megfelelőek: vagy a közvetlen környezet, vagy az állapota miatt, ami nem látszott a képeken.
Ez egy nagyon stresszes időszak volt. Az előzőt már felmondtam, 30 napom volt kiköltözni. És közben eltelt már közel 3 hét, nekem meg még semmi konkrét nem volt kilátásban. Az utolsó időszakban már félig-meddig dobozok és zsákok között élve, raktárakat és Airbnb-lakásokat is nézegettem párhuzamosan arra az esetre, hogy ha semmit sem találok, akkor is legyen hová kipakolnom a cuccaimat, és persze laknom valahol.
- Mi történt annál az ingatlannál, amit végül kiválasztottál?
Itt is voltak kisebb problémák, a bútorokat például egyenesen utáltam, amikor megláttam (öreg, sötét hangulatú, nagy, stb.) de maga a lakás és a környezet tetszett. Külön jó pont volt, hogy két hálószobás is belefért a büdzsébe. És persze az idő is eléggé szorított már. A közvetítő ingatlaniroda nagyon korrekt volt, (pl. engedtek az árból egy kicsit, mert a hirdetéssel ellentétben kiderült, hogy nincs TV) így végül jeleztem, hogy kivenném. Bekértek minden iratot: NIE-szám és rezidens kártya, útlevél, bankszámlakivonatok. Megnézték, hogy a jövedelmem elég magas-e a szabályokhoz (a bérleti díj nem lehet magasabb, mint a bevétel kb. 30%-a), és végül elfogadták a jelentkezésemet.
- Azóta milyen tapasztalataid vannak?
A közvetítő cég nagyon korrekt, gyorsan intéznek mindent, amit jelzek nekik: kicserélték az elhasználódott matracokat, a rozzant székeket, javították a csöpögő csapot, a nem működő légkondit, elmagyarázták még a gázbojler működését is, a rezsiszámlákat pedig itt már korrekten, közvetlenül nekem küldik.
A lakópark gyönyörű, és praktikus: a fodrásztól, a kisbolton át, az éttermekig minden elérhető, az autópályához szinte közvetlen felhajtó van, így sokat nevetünk azon, hogy „innen minden 20 percre van” . De tényleg! A part is, Cartagena is, Murcia is elérhető ennyi idő alatt. Murcia tartományba meg egyenesen beleszerelmesedtem az elmúlt hónapokban. Annyi szépség, annyi látnivaló, annyi program van! Össze sem hasonlítható Torrevieja turistákra épített környezetével. Bár azért a szívem csücske még mindig Andalúzia.
Még cicát is „lízingelhetek”, (sajátot sajnos nem merek bevállani), de szerencsére a földszinten lakik egy tüneményes szomszéd cica 🙂





Szerző: Lehóczky Edit, blogger (Manana magyar módra)
Borítókép: Lehóczky Edit/Somogyi Ivett
© 2026 Tóth Brigitta – Minden jog fenntartva










