Ha ma íródott volna ez a bejegyzés, a címe pontosabban így hangzana: ‘Így indult az életem az álmomban’. Ezt a mély érzéseimről, gondolataimról és belső vívódásaimról szóló, lírai hangulatú belső monológot…

„Végül látom magam előtt a Pireneusok emelkedőjét, a Le Perthusba vezető út minden centiméterét, az útmenti zöld lombokat, a 24 tonnás rakomány miatt mellettünk elsuhanó autókat és kamionokat, a lemenő nap arany fényeit, ahogy még épp megvilágítják az “España” táblát.”